Holnap itt a költészet napja, József Attila kilencvenkilencedik születésnapja lesz! :-) Ma két verset hoztunk nektek, ráhangolódásilag.
Lackfi János:
Trágár beszéd
„Trágár szavakat használ,
éppen ezért megintem!”
– üzenőmbe ezt írták,
bár nem igaz szerintem.
Hózentrágárt használok,
az tartja a nadrágom,
de ha kell, csúnyán többé
nem beszélek, nem bánom.
Ha valaki felbosszant,
mostantól rúgom csendbe,
nevezem asztallapnak,
azt mondom rá, hogy zsebtej.
Meg hogy utolsó hörcsög,
kapja el a lasszómat,
az agyát szétbosszantom,
köbön rúgom, azt jól van.
Az édes anyukája
egy katonai hunta,
és gólyatöcs az öccse,
buta csipa a húga.
Megfognak és beírnak,
szigorúan rám néznek,
pedig csúnyát nem mondtam,
nem értem az egészet.
***
László Noémi:
Ebéd
Miért nincs normális hobbim,
járhatnék például kirándulni
vagy néptánc csoportba,
nem ülnék lógó orral,
mogorva arccal, görnyedten,
mi lesz belőlem?
azt a zenét sem bőgetném,
ebben a lakásban lassanként létezni sem lehet tőlem,
sakkozhatnék vagy mehetnék úszni, focizni, hokizni, sízni,
de persze mindegy, mert úgysem fogok soha meghízni,
annyit sem eszem, mint egy veréb,
a sok jó ételben unottan piszkálok,
rossz nézni,
csak senyvedek itt bent,
csoda, hogy élek,
de ha elmegyek,
miért tekergek,
gyanús helyeken mászkálok,
túl későn fekszem le,
miért nem beszélek arról,
hol voltam, mi történt, ki volt ott,
miért nem mesélek magamról,
folyton csak eltűnök,
mintha már nem is itt laknék,
nem is ismernék senkit a házból,
ne üljek ezzel a mártír képpel ha valaki rám szól,
és legyek oly kedves elmagyarázni,
miért nem ízlik már megint
az étel?