Ugye, te is rajtakaptad már magad mostanában, hogy karácsonyi énekeket dudorászol? Hogy beleszimatolsz a levegőbe, ha fenyőfaillatot érzel? Hogy tervezgeted, idén ki minek örülne leginkább az ünnepen?
Már csak néhány nap, és itt az advent. Mi, az Árpád Gimnáziumban is együtt készülünk a következő négy hétben, adventi koszorúval, gyertyagyújtással, a kórus énekével. A könyvtár is beleöltözött már az adventi díszeibe, és most egy történettel hívunk benneteket, hogy várjuk együtt az idei Karácsonyt!
"A világ egyik sarkába beférkőzött a komor, hátborzongató, áthatolhatatlan, hideg sötétség. Dacosan megülte magát, feketesége bénítóan áradt szét mindenre. Ebben a nyomorúságban egyszer csak feltünt egy picinyke fénypont. Kicsi volt és gyengécske, de fénylett. Egy arra botladozó meg is jegyezte: - A világ végénél jobb helyet is kereshettél volna magadnak, hallod-e! - Miért? - rebegte a kis fény. - Világítok, mert fény vagyok. És mert fény vagyok, világítok. Nem azért világítok, mert valamit el akarok érni, hanem világítok, mert ez boldoggá tesz... Fogcsikorgatva, mindent elsöprő, hatalmas, fekete erejét bevetve támadt rá a komor, hátborzongató, áthatolhatatlan, hideg sötétség a fénypontra. De akárhogy is erőlködött, tehetetlennek bizonyult a picinyke fénnyel szemben."
(Hoffsümmer nyomán)a kép forrása: ILovePécs.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése