Oldalak

2016. október 19., szerda

Új könyveinkből szemezgetünk

Hála az Árpád Gimnáziumért Közhasznú Egyesületnek és rukkolás barátainknak, a tanév első néhány hetében is szépen gyarapodott már a könyvtár gyűjteménye. Ebben a posztban az újonnan beszerzett könyvek közül ajánlunk nektek néhányat. Az ajánlásokat a Moly.hu-nak köszönjük!


Az itt ajánlottakon kívül további új könyveink:
  • George Orwell: 1984
  • Hankiss Elemér: Az emberi kaland
  • Paulo Coelho: A portobellói boszorkány
  • Gáspár Ferenc: A strucc vére
  • Anthony Horowitz: Kettes számú közellenség
  • Steven G. Pallay: Macskajaj, avagy egy morcos macska epés elmélkedései
  • Christine Nöstlinger: Néha jobb lenne egyedül
  • Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány

Idegen nyelvűek:
  • Moliére: L'Avare (A fösvény)
  • Jeff Kinney: Diary of a Wimpy Kid (Egy ropi naplója)
  • Andrea Camilleri: Der Hund aus Terracotta (Az agyagkutya)

Lackfi János: Robban az iskola. Gyerekversek ünnepekre és köznapokra

A kötet játékos, humoros és őszinte vallomás a mai kamaszos gyerekek és gyerekes kamaszok életéről, problémáiról, az őket körülvevő komolykodó felnőttekről. A versekből vadiúj tananyag lehet az általános iskolától a gimnáziumig!

Egy mama, mint madárka,
rakja körötted a fészket,
rakja eléd az ebéded,
röpdös utánad, elébed.

Egy mama, mint fura mókus,
elszedi, mit ledobáltál,
cerka, babák, bugyi, zokni
több hever itten a vártnál.

Egy mama, mint az egérke,
egy kicsi résbe beférne,
mossa fogad, meg a lelked,
nem marad ott lepedék se.

Egy mama, mint puha medve,
– bújj oda, jó melegébe –
felmelegít, radiátor,
mint takaró, bugyolál be.

(Anyák napi állathatározó, részlet)  


Kemény Zsófi: Én még sosem

Kemény Zsófi regénye többszörös háromszögtörténet két fiúról és egy lányról. Tizenhét évesek, de az érzelmek, amelyek egymáshoz fűzik őket, bonyolultak, és saját maguk számára is nehezen kibogozhatók. Miközben egy szilveszteri bulitól márciusig mindhárman próbálják önmagukat megtalálni, kilépnek a gimnázium világából, és belevetik magukat Budapest éjszakai életébe. De egyikük sem tudja igazán élvezni, mert mindnyájukat nyomasztja valami: az egyiket a felelősség, a másikat a gyötrő szerelem, a harmadikat a teljes egzisztenciális összeomlás lehetősége.



Alessandro Baricco: Selyem

Minden történetnek zenéje van. Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert a fehér zene különös muzsika, időnkint zavarba ejtő: halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik, meg sem mozdulnak. Átkozottul nehéz a fehér muzsika. Sok hozzáfűznivalóm nincs. Talán jobb, ha tisztázom még, hogy tizenkilencedik századi történetről van szó: fontos, hogy senki se várjon repülőgépeket, mosóautómatákat és pszichiátereket. Nincsenek. Bár ma se volnának.


Janne Teller: Minden

Miért ​​vannak előítéleteink? Miért közösítünk ki bárkit, vagy éppen miért emelünk zsarnokká? Miért hatalmaskodunk a kiszolgáltatottak felett? Miért vagyunk erőszakosak? Miért élünk vissza a bizalommal?

Janne Teller elsősorban fiataloknak szóló népszerű és sikeres könyvei élénk vitát kavarnak a világban. Elég, ha csak a Semmi körüli nemzetközi botrányokra gondolunk (a ma már kötelező olvasmánnyá avatott regényt először betiltották még a toleranciáról híres Dániában is!). A dán írónő Minden című novelláskötetében ismét olyan konfliktusokat helyez a középpontba, melyek mindnyájunkat érintenek, s életünk folyamán egész biztosan találkoztunk velük. Mi kényszerít például egy fiatalembert arra, hogy erőszakot alkalmazzon? Meg lehet-e érteni az intoleranciát és a szélsőségességet? A bosszú mikor elfogadható indíték, egyáltalán erkölcsileg elfogadhatóvá lehet-e tenni a bosszúállást? Janne Teller új, fontos és provokatív könyvében súlyos és kényelmetlen kérdéseket tesz fel, miközben szembesít tetteink legszörnyűbb következményeivel is.

Teller tömör, szófukar, nyers prózájával és a metafora erőteljes használatával kényszeríti az olvasót az állásfoglalásra, nem ad kibúvót, minden egyes novellában döntenünk kell helyes és helytelen, jó és rossz között.

Nyolc történet, ami élesen belénk vág – asszimilációról és kirekesztésről, előítéletről és intoleranciáról, gyilkosságról és halálbüntetésről, erőszakról és bosszúról, integrációról és kulturális sokféleségről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése