1 nap - 25 név

1 nap - 25 név: ezzel a címmel jelent meg szeptember elején egy irodalmi játék az alon.hu égisze alatt működő Rozeográfia című blogon. Ez alatt a pár hét alatt nem kevesen töltöttünk időt az alábbi szöveg bogarászásával, hogy megfejtsük a rejtélyt: azaz megtaláljuk a sorok között elrejtett huszonöt magyar író, költő nevét. Úgy gondoltuk, továbbadjuk nektek a játék örömét! Hogy meglegyen hozzá a kellő motiváció is: aki október végéig a 25 név közül húszra rátalál, és az erről írott listát átadja nekünk, azt édes meglepetések várják a könyvtárban! :-) Vigyázzatok, egyik-másik nevet több, mint csalafinta módon rejtette el a szerző a történetben: legyetek résen!

Reggel van. Géza felkel, iszik egy kávét, közben játszik egy parti sakkot a kutyával. Bögréje csorba, gyõz õ. A mosókonyhában vasal Bert.

Kilép a kertbe, alkalmazottainak szól: "Kertészim! Rebarbarát ültessetek!"

Felöltözik, és távozik otthonról. Találkája van. Sokáig vár, végül meglátja barátnõjét a megbeszélt helytõl jó 50 méterre. Rákiabál: "elment az eszed? Óratorony, arról volt szó!" Bosszúságáért kárpótolja a lány csinos megjelenése. Munkahelye egy varroda, nincs is nála több ruhája senkinek! Beülnek ebédelni. A bablevesrõl érdeklõdnek, miféle. "Jókai", morogja a pincér. A tortáról is megtudják, hogy Esterházy. Pétervárról érkezett a cukrász, aki készítette. Fizetéskor Géza nem találja a tárcáját. Táskája az efféle dolgok jó elrejtõje. Nõje egy ötezrest nyújt felé: "nincs, mi? Cash... kell-e mentõöv"?

Ebéd után irány az állatkert. Lenyûgözi õket a kövér orrszarvú: egy unikornis, mi hájas!

Három óra. Ferences szerzeteseket követve lemennek a partra, nézik, hogy hömpölyög a Tisza. Katatón csattogása a vonatkerekeknek odahallatszik a sínoldalból. Meglátnak egy vetõmagboltot. "Árpád van?", kiáltanak be, aztán elszaladnak.

Hazaérve megdöbbentõ kép fogadja Gézát. Mi ez a füst? Mi lángol? A konyha! Eloltja a tüzet. Az elszenesedett maradványokat nézi a lábasban. Vajon milyen csirke lehetett? Tandori?

De zsörtölõdni sincs ideje, csengetnek. Szomszédja áll az ajtóban, panaszkodik a füstre. "Nincs nálad ott lik, Géza?", kérdezi a konyha falára bökve. "Nincs, de ha szükségét érzed, kedves József, a tilalmak ellenére neked oda én egy lyukat török", szofisztikáltan feleli Géza.

A konyhába visszatérve látja, a kenyér héja is leégett. Nem maradt más, mint hamvas bél az asztalon.

Késõbb az ablakból nézi a naplementét. A napkorong színe óarany. János bácsiéktól, a szemközti házból muzsika szûrõdik át. Az ég alja sötétvörös. Sándornak is szól, nézze meg, milyen szép. Ernõt is hívják, de neki nincs kedve felkelni, hiába mondják neki, már nem látszik sokáig. No, tuszkolják az ablak felé az Ernõt. Õ már csak ilyen álmatag figura, a filmeken is mindig elalszik, csak a THE END-re ébred fel.

Besötétedik. Géza lefekszik, az ágyból néz egy régi filmet a tévében, egy üveg száraz fehéret szopogatva. Várja, hogy jöjjön az álomtündér. E.T., bor... ideér hamar.