Összegyűjtöttem nektek néhány érdekes weboldalt, ezek a továbbiakban egy folyamatosan bűvölő bővülő listában jelennek majd meg az oldalsávban. Lesznek köztük olyanok, amelyek tartalmát pl. egy-egy töriórán használhatjátok fel, de olyanok is, amikkel inkább a lyukasórák idejét üthetitek el. Persze, nem is olyan könnyű ez, ezért szeretném, ha segítenétek, és küldenétek egy-egy kedvenc linket.
Apropó, történelem! Több ismerősömtől hallottam már a Fortepan online privátfotó-gyűjteményről. Mi ez? Egy biztos, nem valami unalmas, porszagú archívum, igaz, gazdagságában és a gyűjtött dokumentumok mennyiségében biztosan sok magyar gyűjteményt túlszárnyal. De nemcsak ebben különleges. Talán böngésztétek már a Magyar Sajtófotó Portált vagy az MTI Fotómozaikját. Azok a fényképek, amelyeket ezeket a profi állami gyűjtemények rendszereznek, mind sajtó- vagy művészfotók. A Fortepan gyűjteménye viszont olyan, mintha mondjuk az 1920-as évek flickr-albumaiban bogarászhatnánk: az archívum darabjai egytől egyig amatőr fotók.
"A Fortepan 30, vagy 40.000 fényképből áll, igazából sosem számoltuk meg, nem is fontos. Húsz éve kezdtünk fényképeket gyűjteni, vaktában, minden szokatlan részletre rácsodálkozva. Kicsit saját nemlétező emlékeinket kerestük a képeken, gondolom. A legfontosabb gyűjtőterületet – a szó fizikai értelmében – a budapesti lomtalanítások adták, pár száz (ezer?) kilométert biztos sétálgattunk, jórészt negatívokat keresve. Leicat, 6x6-ost, síkfilmet, üvegnegatívot, diát, bármit."
És mikor mindebből összegyűlt ezer meg ezer kép, a rendszerező munka is megkezdődött, hogy alig egy év alatt megszülessen a Fortepan. Mindezt miért?
"Ha valaki szeretné kirakni az elmúlt száz évet, képet keres egy történethez, cikkhez, vagy egyetemi munkához, szinte mindig sajtófotót, reklám-, vagy művészfotót használ. Az amatőr fotósok hagyatéka szinte ismeretlen, így aztán publikálni sincs mit. Mintha nem készültek volna családi képek milliószám, úton-útfélen, barátokról, rokonokról, időnként magáról a szerzőről, állványról, vagy tükörből. Néha árnyképként, kalapban állva egy árokparton, hátunk mögött a Nap. Mintha a XX. század csak nyílvános eseményekből állt volna: átadták, aláírták, eladták, megcsalták, letartóztatták, üdvözölték, eltemették. Ilyen képeket itt nemigen fognak találni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése