#ISKOLATÖRTÉNET: Tornatermünk egykor - és a jövőben

„Most, hogy kézzelfogható realitássá vált a régi tornatermek visszaépítése, nem árt, ha tudjuk, hogyan is nézett ki erdetileg az épületnek ez a része.” Posztunkban megosztunk néhány izgalmas képet a tornateremből nagyelőadóvá, majd most ismét tornateremmé váló iskolai terünk múltjából, iskolatörténeti gyűjteményünkből - Buncsák Piroska tanárnő sorait olvashatjátok.

1. kép: A tornaterem 1940 körül.

„Mint sokan tudjátok, a nagyelőadó helyén erdetileg egy tágas, parkettás, kazettás mennyezetű tornaterem volt, amibe az aulából egy szélesre tárható ajtón lehetett belépni (ott, ahol később a büfé volt). Azt már kevesebben tudják, hogy ez csak az egyik tornatermünk volt, mert L alakban kapcsolódott hozzá egy kisebb is. Egy nagy eltolható ajtó választotta el a két temet, így egybe is lehetett nyitni őket. Ez az ajtó jól látható az 1. fotón, ami a vadonatúj nagy tornateremben készült (háttal az aulának). A kis tornateremről (ami lényegében a mostani tornatermünk helyén állt) nincs felvételünk. 

2. kép: Tornaóra a régi tornateremben.

A tágas, világos nagyobbik tornateremben elfért egy szabályos kosárlabdapálya. Itt tartották az iskolai ünnepélyeket, bálokat, színielőadásokat is. Ld. 2., 3. fotó. A 2. kép hátterében különösen jól látszik a termet az aulával összekötő ajtó.

3. kép: Iskolai ünnepség

Az épületből való kiszorulásunk az 1960-as évek közepén kezdődött, először csak elvették tőlünk az aulát és a nagy tornatermet. Pár évvel később az udvar is a Kandóé (Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola) lett, a nagy tornatermet pedig szétverték, feltöltötték betonnal, és előadótermet építettek a helyére. Na, ennek lesz most vége! 50 év után visszaáll az eredeti állapot. Sőt, ha lehet hinni  a látványterveknek, a tornatermünk szebb lesz, mint valaha.” 

Könyvtár: ahol tisztelik a peremre szorult fiatalokat

Amy Cheney rátette az életét, hogy könyvtárosként a társadalom perifériájára szorult embereknek -- és különösképpen is fiataloknak -- segítsen. A magát vállalkozónak, innovációs és kapcsolatépítő szakembernek valló könyvtáros, akinek munkáját több országos díjjal is elismerték, a Lee&Low Booksnak adott interjújában a fogva tartott fiatalok között szerzett könyvtárosi tapasztalatairól nyilatkozik. 

Azért dolgozik -- mondja -- hogy a könyvtárlátogatás mindenki számára jog legyen és ne privilégium. Amy szerint a fiatalok nagy részének negatív tapasztalatai vannak, többeknek viszont semmilyen kapcsolata sincsen a könyvekkel, így sokan, akik bekerülésük előtt egyáltalán nem olvastak, épp az intézetben szereznek élményt az olvasás szépségéről, és itt többet olvasnak, mint egész addigi életükben. A könyvekkel és az olvasással való kapcsolatuk ellenére a fiatalok számára a könyvtár nagyon is kedvelt tereppé vált: itt tisztelik és elfogadják őket. A könyvtár tere -- ahol társasjátékok is várják a gyerekeket -- amúgy is egészen más, mint az intézet más részei: itt növények vannak, ablakok, az ablakokon át pedig látni a fákat, madarakat, a természetet... Ez a barátságos környezet és a könyvek új élménye nemcsak abban segít, hogy a fiatalok viszonya javuljon az olvasással kapcsolatban, de stresszoldó hatásuk valóságosan életmentő, terápiás hatású a fogvatartottak számára, így a könyvtáros segítő szakemberként is működik.

A könyvtárban tilos olyan könyveket tartani, amelyek szexualitással vagy erőszakkal kapcsolatos jeleneteket ábrázolnak, és fegyver- vagy alkoholkészítésről szólnak. A könyvtárba bekerülő könyveket összetett szempontok alapján választják ki, mérlegelve, melyek azok a művek, amelyek leginkább segítik a fiatalok életét. Az "In the Margins Book Award" díjat pedig arra alapították, hogy megleljék a legjobb könyveket azon fiatalok számára, akik mélyszegénységben élnek az utcán vagy nevelőintézetekben.

Amy üzeni: ne féljünk az élet perifériájára szorult fiatalokkal dolgozni. Általános félreértés, hogy velük nehéz az együttműködés, miközben nagyon találékonyak, viszont egy olyan csapdába bezárva szenvednek, amelybe nem önhibájukból záródtak bele. A titok nyitja, hogy megtaláljuk azokat a tereket, ahol leginkább fejlődhetnek. 

(Forrás: KIT Hírlevél, 2014. április 15; Interview with a Librarian for Incarcerated Youth

A képek forrásai: juviewrite2read.aclibrary.org, ww4.hdnux.com)

Rendhagyó blogstatisztika

Közeledve a naptári év végéhez, ismét eljátszottunk az éves blogstatisztikával. Küldjük idei kedvenc kulcsszavainkat szeretettel nemcsak a magyarországi, de a romániai, szerbiai, luxemburgi, olasz, amerikai, brit, német sőt vietnámi felhasználóinknak :-) Támogatónk a Google Analytics.

A majd' 2600 látogatás egy részét idén is a keresőmotorok hathatós működésének köszönhettük. Az átlagosnak mondható kulcsszavakon túl - mint az árpád gimnázium, a könyvtári óravázlatok, az irodalom háziverseny vagy a könyvtárhasználati szabályzat vagy a szívemet megmelengető infografika - idén találkoztunk egészen meghökkentő keresési kifejezésekkel.

• elte egyetemi könyvtár
  igazán megtisztelő, nagyon köszönjük a keresést :$
• adventi kalendárium
  ebből többféle is volt :-) nem is lenne rossz jövőre beüzemelni egy könyvtári adventi kalendáriumot... :-)
• angry birds képek
  ó, nem, téves a hívás, nálunk nincs Angry Birds... (csak CounterStrike, de az is csak titokban, egy órával zárás előtt. Rendesek vagyunk.)
• az iskolai könyvtár digitális adatbázisának létrehozása
  azért a Google sem tud mindent...
• buék 2013
  egy kicsit előreszaladtunk. :-)
• feladatlap disznótor
  :D
• honoré daumier kiejtés szerint
  a Magay-féle Idegen nevek kiejtési szótára szerint [domjé].
• karácsonyi kívánságaim németül
  húha, tudnunk kéne? :-o
• könyvtárosok világnapja
  jaj, nálunk minden nap a könyvtárosok világnapja :-) :-)
• miről szól a twist olivér
  gyere be, keresd meg, olvasd el - nem áruljuk el :-)
• sidoni ágyak ár katalógusa
  álmodunk egy babzsákról, itt még sajnos nem tart a projekt.
• házvezetőnőt keresek
  erről egy ominózus idei vidéki álláshirdetés jutott eszembe, írt róla a Mancs is.

• شجره
  egyértelműen kedvenc :-) a Google Fordító szerint családfát jelent.

Miért épp az infografika?

Biztosan jártál már úgy, hogy dolgozatra készülve, otthon, tanulás közben, egy beláthatatlanul nagy táblázat sok, szürkének tűnő számadatát kellett egyszerre áttekintened, megértened, reflektálnod az addig tanultak alapján az információkra, következtetéseket levonni... Ez nem ritkán igen nehéz feladat is lehet, különösen, ha nem bújt el benned egy közgazdász-palánta.

Tapasztaljuk azt is, hogy hónapról hónapra, évről évre egyre több információ áraszt el bennünket, ugyanúgy hangzó, szöveges mint vizuális formában. Egyre több - és túl sok. Ráadásul legtöbbször az adatok hitelességében sem lehetünk biztosak. Számontarthatatlanul sok információval találkozunk minden nap.

Talán a modern infografika művelői is ezt a jelenséget elégelhették meg. Sőt, hogy ezt a tapasztalatot pozitívra fordítsuk: rájöttek, hogy az információ gyönyörű. A (szám)adatok nem ritkán csak egyhangú megjelenési formájuk miatt hatnak szürkének, unalmasnak. David Candless, Az információ gyönyörű című könyv szerzője így ír a kötet bevezetőjében (amelyet egyébként a gyönyörűszép internetnek ajánl): "De vajon lehet-e érdekfeszítő és olvasmányos egy grafikonokkal, térképekkel és ábrákkal teletűzdelt, de a lehető legkevesebb szöveget tartalmazó könyv? Szórakoztató lenne-e? Vajon tréfálkozhatunk-e az ábrák nyelvén? Szabad-e?"

Az infografikusok kockáztattak és nyertek. Ötvözve a statisztikákat, a sok-sok tényszerű adathalmazt a webdesign, a grafika eszközeivel az elért eredmény, az infografika óriási sebességgel vált népszerűvé, hála a webnek és az emberek kíváncsiságának.

Az infografika nem ismer a feldolgozandó témák gazdagságában. Gyakori témája az internet és a social networking (a minap megtudtam, mennyire ijesztően sok ember készít facebook profilt a kutyájának, de azt is, hogy milyen lenne a twitter, ha száz emberből állna), és általánosságban a társadalmat érintő kérdések, mint a friss diplomások helyzete a munkaerőpiacon vagy annak latolgatása, hogy meddig tartanak még ki az emberiség erőforrásai. Arról ne is beszéljünk, milyen lett volna a Stonehenge használati utasítása, ha az IKEA-ban szerezték volna be az építők összeszerelők.

Ha téged is érdekel az infografika, keresd David McCandless könyvét a könyvtárban, vagy a szerző weblapját és blogját az interneten. Ez a magyar nyelvű blog is főleg a nyugati "nagy testvérek" terveiből merít, de saját ötletekkel is előrukkol. Jó kíváncsiskodást :)

Fogytán vannak a csokik!

A 13-a még akkor is szerencsés nap, ha szerdára esik! Ezen az októberi napon a 8.b, a 8.c és a 11.b osztály néhány tagja (valamint Kőváriné dr. Fülöp Katalin tanárnő) az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Hónapjára indított rejtvényfejtő játékunkon annyi jó megoldást adott le, hogy csokikészletünk hihetetlen gyors apadását tapasztaltam. De azért van még néhány darab...

Amatőr?

Összegyűjtöttem nektek néhány érdekes weboldalt, ezek a továbbiakban egy folyamatosan bűvölő bővülő listában jelennek majd meg az oldalsávban. Lesznek köztük olyanok, amelyek tartalmát pl. egy-egy töriórán használhatjátok fel, de olyanok is, amikkel inkább a lyukasórák idejét üthetitek el. Persze, nem is olyan könnyű ez, ezért szeretném, ha segítenétek, és küldenétek egy-egy kedvenc linket.

Apropó, történelem! Több ismerősömtől hallottam már a Fortepan online privátfotó-gyűjteményről. Mi ez? Egy biztos, nem valami unalmas, porszagú archívum, igaz, gazdagságában és a gyűjtött dokumentumok mennyiségében biztosan sok magyar gyűjteményt túlszárnyal. De nemcsak ebben különleges. Talán böngésztétek már a Magyar Sajtófotó Portált vagy az MTI Fotómozaikját. Azok a fényképek, amelyeket ezeket a profi állami gyűjtemények rendszereznek, mind sajtó- vagy művészfotók. A Fortepan gyűjteménye viszont olyan, mintha mondjuk az 1920-as évek flickr-albumaiban bogarászhatnánk: az archívum darabjai egytől egyig amatőr fotók.

"A Fortepan 30, vagy 40.000 fényképből áll, igazából sosem számoltuk meg, nem is fontos. Húsz éve kezdtünk fényképeket gyűjteni, vaktában, minden szokatlan részletre rácsodálkozva. Kicsit saját nemlétező emlékeinket kerestük a képeken, gondolom. A legfontosabb gyűjtőterületet – a szó fizikai értelmében – a budapesti lomtalanítások adták, pár száz (ezer?) kilométert biztos sétálgattunk, jórészt negatívokat keresve. Leicat, 6x6-ost, síkfilmet, üvegnegatívot, diát, bármit."

És mikor mindebből összegyűlt ezer meg ezer kép, a rendszerező munka is megkezdődött, hogy alig egy év alatt megszülessen a Fortepan. Mindezt miért?

"Ha valaki szeretné kirakni az elmúlt száz évet, képet keres egy történethez, cikkhez, vagy egyetemi munkához, szinte mindig sajtófotót, reklám-, vagy művészfotót használ. Az amatőr fotósok hagyatéka szinte ismeretlen, így aztán publikálni sincs mit. Mintha nem készültek volna családi képek milliószám, úton-útfélen, barátokról, rokonokról, időnként magáról a szerzőről, állványról, vagy tükörből. Néha árnyképként, kalapban állva egy árokparton, hátunk mögött a Nap. Mintha a XX. század csak nyílvános eseményekből állt volna: átadták, aláírták, eladták, megcsalták, letartóztatták, üdvözölték, eltemették. Ilyen képeket itt nemigen fognak találni."

Ha ilyeneket nem, akkor ugyan mit?

Ha érdekel, kattints: fortepan.hu