A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fotók. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fotók. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. február 9., hétfő

Egy kis iskolatörténet – a téli olimpiák szellemében

Már az Árpád Gimnázium fennállásának első évtizedeiben is pezsgő sportélet zajlott az intézmény falai között. Bár a második világháború eseményei egyre inkább megnehezítették a diáksport-rendezvények lebonyolítását, amíg lehetőség volt erre, az iskola sportcsapatai részt vettek a KISOK (Középiskolai Sportkörök Országos Központja) által kiírt bajnokságokon. Az akkori iskolai évkönyv tanúsága szerint például az 1943-1944-es tanévben a kerületi jégkorongbajnokságon második helyezést ért el az Árpád csapata.

Az itt látható fotó 1944 januárjában készült az iskola jégkorongcsapatáról a Városligetben. A középen álló tanár Somogyvári Ferenc, aki 1944. január 23-ig volt az Árpád Sportkör elnöke.

Köszönjük a találatot Csillag Péter barátunknak és az Óbudai Múzeumnak!

2021. február 22., hétfő

#ISKOLATÖRTÉNET: Így szánkóztunk az Amfiteátrumban

A február rendszerint az öregdiák-találkozóra való intenzív készüléssel telik a házunk táján: idén a járványügyi helyzet nem teszi lehetővé, hogy személyes formában tartsuk meg a találkozót, de az ilyenkor szokásos kiállítás megrendezéséről nem mondunk le. Az Árpád Gimnázium és a szomszédos amfiteátrum kapcsolatát feldolgozó tárlathoz kapcsolódó anyaggyűjtés napról napra számunkra is izgalmas részleteket hoz a felszínre - ezeket szeretnénk bemutatni március folyamán virtuális formában.

Ezt az 1973-ban készült, Szalay Zoltán adományából származó képet a Fortepanon találtuk: nem is volt veszélytelen a szánkózás az Amfiban! :-)

Fortepan (191031) / Szalay Zoltán

Ha van izgalmas fotód, dokumentumod, személyes emléked amfis közös élményekről, ott tartott órákról, focizásról, buzogánypróbákról, csónakázásról, ne habozz megkeresni minket, várjuk leveledet az obudai.arpad.konyvtar[kukac]gmail.com címen!

2020. december 9., szerda

#ISKOLATÖRTÉNET: Tornatermünk egykor - és a jövőben

Most, hogy kézzelfogható realitássá vált a régi tornatermek visszaépítése, nem árt, ha tudjuk, hogyan is nézett ki erdetileg az épületnek ez a része. Posztunkban megosztunk néhány izgalmas képet a tornateremből nagyelőadóvá, majd most ismét tornateremmé váló iskolai terünk múltjából, iskolatörténeti gyűjteményünkből - Buncsák Piroska tanárnő sorait olvashatjátok.

1. kép: A tornaterem 1940 körül.

„Mint sokan tudjátok, a nagyelőadó helyén erdetileg egy tágas, parkettás, kazettás mennyezetű tornaterem volt, amibe az aulából egy szélesre tárható ajtón lehetett belépni (ott, ahol később a büfé volt). Azt már kevesebben tudják, hogy ez csak az egyik tornatermünk volt, mert L alakban kapcsolódott hozzá egy kisebb is. Egy nagy eltolható ajtó választotta el a két temet, így egybe is lehetett nyitni őket. Ez az ajtó jól látható az 1. fotón, ami a vadonatúj nagy tornateremben készült (háttal az aulának). A kis tornateremről (ami lényegében a mostani tornatermünk helyén állt) nincs felvételünk. 

2. kép: Tornaóra a régi tornateremben.

A tágas, világos nagyobbik tornateremben elfért egy szabályos kosárlabdapálya. Itt tartották az iskolai ünnepélyeket, bálokat, színielőadásokat is. Ld. 2., 3. fotó. A 2. kép hátterében különösen jól látszik a termet az aulával összekötő ajtó.

3. kép: Iskolai ünnepség

Az épületből való kiszorulásunk az 1960-as évek közepén kezdődött, először csak elvették tőlünk az aulát és a nagy tornatermet. Pár évvel később az udvar is a Kandóé (Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola) lett, a nagy tornatermet pedig szétverték, feltöltötték betonnal, és előadótermet építettek a helyére. Na, ennek lesz most vége! 50 év után visszaáll az eredeti állapot. Sőt, ha lehet hinni  a látványterveknek, a tornatermünk szebb lesz, mint valaha.” 


2018. február 14., szerda

Lezárult idei Átváltozás alkotópályázatunk

Február 9-én lezárult 12. alkotópályázatunk. Erre az alkalomra a könyvtárban kiállítást rendeztünk be az alkotásokból, illetve megtartottuk az eredményhirdetést. A meghívott pályázók meghallgatták a munkájukról készült véleményt, bírálatot, majd átvették jutalmukat. 
Az Árpád Gimnáziumért Közhasznú Egyesület támogatásának köszönhetően a legsikeresebb pályázóknak idén is tudtunk ösztöndíjat adni, összesen 50000 Ft értékben. A fődíjat 5-5000 Ft értékben megosztva Koncz Julianna 10.d osztályos és Koncz Levente Nimród 8.c osztályos tanulók vehették át Gyimesi Róbert igazgató úrtól. Pályázatuk címe: My dreamhouse, illetve A mérnök gén és én.


Kiválóan szerepelt még Svarcz Enikő 9.c, Tankó Beatrix 7.b, Szabó Csaba Keve 8.c, Orendács Petra 11.d, Benda Orsolya 12.b, Nagy Ádám 12.b, Picciano Alisia  8.b, Tóth Benkő 8.b osztályos tanuló.
Az idei év újdonsága, hogy testvérkönyvtárunk vezetőjének, Sólyomné Molnár Lídiának köszönhetően a Berzsenyi Dániel Gimnázium diákjai is részt vettek alkotópályázatunkon – mintegy harminc rajzzal. Az alkotásokról rajztanáruk, Boskovitzné Csernyánszky Katalin írt értékelést. Reméljük, lesz folytatása a közös munkának, és kicsit jobb szervezéssel nemcsak alkotásaikon keresztül, hanem személyesen is ellátogatnak hozzánk a berzsenyis pályázók.
 A két fődíjas pályamunka értékelése
Koncz Julianna 10.d
My dreamhome

Minden változik, de a múlt tovább él bennünk. Valami ilyesmit is sugall Julianna makettje, és rajzos írása egy általa megálmodott házról.
Julianna álomháza a zajos várostól távol, vidéken található hosszú parasztház szép fehér kéménnyel. A ház mögött különböző gazdasági épületek, veteményeskert. Mellette szőlőskert, sok gyümölcsfával, benne egy kis kunyhó, messze a zajtól.
A tervnek ezt a részét, a kunyhót makettben is megvalósította. A pici építményt növényekkel kevert vályogból készítette, a falakat mésszel, a lábazatot korommal kevert mésszel festette be. Az alátétet egy százéves, szőlőtőkéből készült „fertálydézsa” egyik dongafájából faragták.
Julianna pályázatában szép az elgondolás és szép a megvalósítás, és még szebb a kettő egysége. Az anyagok (vályog, mész, fa, korom, növények) gondos kiválasztásában követi az ősi paraszti építészetet. Minden természetes anyagból készült, hangsúlyozottan kézzel, úgy, ahogyan régen tették. A pici szoba a kertre nyíló kilátással, a méhkaskemence, a kémény, a padlás, a fából készült tető mind, mind az otthonosság érzését keltik. Ha egy szóval akarjuk jellemezni, mi a legnagyobb erénye ennek a pályázatnak: az autentikusság (a hitelesség, az őszinte gesztus).  
Ebben a kis kunyhóban lélek van, Julianna belülről ismeri azt a világot, amit megjelenít. Kreativitás, és persze kézügyesség jellemzi (tud vályogot készíteni, meszelni, és még ki tudja mi mindent.)
(Buncsák Piroska)
Koncz Levente Nimród 8.c
A mérnökgén és én – Átváltozások hat nemzedék életében


Levente munkája kimagaslóan jól sikerült. Az általa adott cím már előrevetíti, hogy 6 generáción keresztül változások, átváltozások sora színesítette, gazdagította a család történetét. A családfa ábrázolásának módja jól tükrözi Levi kreativitását, precízségét, motiváltságát. Azzal, hogy egy szétnyitható fejes vonalzóban jeleníti meg a generációk kapcsolatrendszerét, a címhez hasonlóan, szintén információt közöl a családról.
A családfához kapcsolódó, magyarázó esszé magával ragadja az olvasót. Bemutatja, hogy a történelmi és társadalmi változások viharában milyen nagy kincset jelentenek a családi gyökerek, a genetikai és ennek megjelenését elősegítő, erre épülő szociális öröklöttség, ami generációkon keresztül adódik tovább, biztosítva a megnyugtató állandóságot, egyben magában hordva a változás, átváltozás lehetőségét.
Levente pályázata magas szinten megfelel annak a követelménynek, ami az ő életkorában, ebben a témában, elvárható. Dolgozatának zárógondolatai sejtetni engedik, hogy érzi, biztosan vannak még benne olyan „alvó gének”, amelyek még „szunnyadnak” és csak arra várnak, hogy valamilyen pozitív hatás „felébressze” őket.
Az anyai ág bemutatása után kíváncsian várom a „Művészgének és az ének” címet, „Kántor dédapám és én” alcímet viselő apai ág bemutatását is.
(Ónodi Lívia)

2017. március 13., hétfő

Árpádos képzőművészek az öregdiák-találkozón

Március első keddjén, az árpádos öregdiákok hagyományos találkozóján megint büszkék lehettünk egy kicsit. Ezúttal a képzőművészek álltak a középpontban, összesen huszonhat művész: festők, grafikusok, szobrászok, fotográfusok. 

Az aulában tartott megnyitón Herczeg János, 1952-ben érettségizett diákunk egykori rajzórai történeteken keresztül két művésztanár, a legendás Kássa Gábor és Szövényi-Lux Géza portréját rajzolta meg rendkívül élvezetesen és érzékletesen.


Ezután a látogatók felkerekedtek, hogy a könyvtárral egybenyitott galérián megtekintsék a kiállítást. Tizenkét egykori tanárunk és tizennégy egykori diákunk művészi életútjával, illetve alkotásaival ismerkedhettek meg, az 1910-es évektől kezdve egészen napjainkig. 

A sor Mátrai Vilmos festőművésszel indul, aki 1904-től tizenhat éven át tanított művészi rajzot gimnáziumunkban. Ahogy Gyimesi Róbert igazgató úr bevezetőjében említette, számunkra is tanulságos volt látni, hogy a nálunk tanító rajztanárok szinte valamennyien egyben művészemberek is voltak. Talán ennek is szerepe volt abban, hogy diákjaik közül sokan a képzőművészet különböző területeit választották, ahol nagyszerű pályát futottak be, különböző művészeti díjak birtokosai lettek. Említsük meg, hogy öten közülük Munkácsy-díjasok, többen érdemes művészek, kiváló művészek.



Az alkotók közül nagyon sokan eljöttek, öröm és megtiszteltetés volt velük találkozni, beszélgetni. És persze jó volt látni a sok érdeklődőt, az évről évre visszajáró árpádosokat is. Az alkotások nézegetése közben a könyvtárat örömteli találkozások, baráti beszélgetések zsivaja töltötte meg. 

A találkozó szomorú aktualitása volt, hogy Burger Barna fotográfus, 1984-ben végzett diákunk már nem lehetett köztünk, néhány nappal ezelőtt bekövetkezett halála miatt. Alkotásaival mégis velünk volt, emlékét megőrizzük. 

A kiállítást egy hétig nyitva tartja kapuit, hogy az ifjabb árpádosok is láthassák, mit hagytak rájuk örökül a nagy „öregek”.

Buncsák Piroska


2017. január 4., szerda

Boldog újévet!

Boldog újévet kívánunk ezzel az érdekes, Fortepanon lelt fotóval: egykor, 1963-ban könyvárusító bódé működött a suli előtti kis téren. Egy csöpp retró :) De jó lenne most is!

Balra látszik a Bécsi út, a Nagyszombat utcában pedig még járt a villamos. :-)
...és egy közelebbi kép a kínálatról.
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.c.10

2015. október 12., hétfő

Darmstadti cserediák-móka

Az utóbbi napokban német szótól hangos a könyvtár: október 7-én érkeztek és egy hétig maradnak a németországi Darmstadtból érkezett cserediákok, akiket árpádos tanulók látnak vendégül Magyar Margit és Makkné Kende Adrienn tanárnők vezetésével. Könyvtárunk a projektmunkák elkészítésének, bemutatásának, rendhagyó német-magyar kultúrtörténeti óráknak, közösségi játékoknak és ismerkedésnek, de még egy pörgős moldvai táncháznak is helyet adott és ad. Izgalmas! :-)

A darmstadti cserediák-program iskolánk hagyományos rendezvényei közé tartozik: az őszi félévben a német diákok látogatnak Óbudára, tavasszal pedig a mi tanulóink viszonozzák a cserehetet Németországban. A tavalyi programról Bánki Lilla és Veress Csenge, valamint Terék Lili készítettek beszámolót az iskola honlapja számára.

Tánchoz készülve
Ismerkedés


2014. október 20., hétfő

Könyvjelzőcsere - a második felvonás

Az IASL idei könyvjelzőcsere-projektjében (előzmények itt) a 8. a és a 8. b osztályok partneriskolája a lisszaboni Escola EB23 Paula Vicente. Az iskola irigylésre méltóan gyönyörű helyen, a Tejo folyó közelében fekszik Lisszabon Belém nevű kerületében.

A projektben résztvevő hatvan diák között van két magyar diák is, a kapcsolattartó könyvtárostanár, Eduarda Cardoso szerint ők már különösen izgatottak a csereprojekt miatt - ahogy mi is!

További képek itt:


IASL - lisszaboni partneriskolánk

2013. szeptember 25., szerda

Isten hozott, Darmstadt!

Elkezdődött a "darmstadti hét", Isten hozott minden tanárt és diákot, akik az Árpád Gimnáziumban töltik a következő napokat és a könyvtár életét is színesítik. Itt épp egy közös tanórát láthattok, amelyet Kovácsik Antal tanár úr tartott és a könyvtárban kapott helyet.

2011. június 3., péntek

2010. szeptember 19., vasárnap

Amatőr?

Összegyűjtöttem nektek néhány érdekes weboldalt, ezek a továbbiakban egy folyamatosan bűvölő bővülő listában jelennek majd meg az oldalsávban. Lesznek köztük olyanok, amelyek tartalmát pl. egy-egy töriórán használhatjátok fel, de olyanok is, amikkel inkább a lyukasórák idejét üthetitek el. Persze, nem is olyan könnyű ez, ezért szeretném, ha segítenétek, és küldenétek egy-egy kedvenc linket.

Apropó, történelem! Több ismerősömtől hallottam már a Fortepan online privátfotó-gyűjteményről. Mi ez? Egy biztos, nem valami unalmas, porszagú archívum, igaz, gazdagságában és a gyűjtött dokumentumok mennyiségében biztosan sok magyar gyűjteményt túlszárnyal. De nemcsak ebben különleges. Talán böngésztétek már a Magyar Sajtófotó Portált vagy az MTI Fotómozaikját. Azok a fényképek, amelyeket ezeket a profi állami gyűjtemények rendszereznek, mind sajtó- vagy művészfotók. A Fortepan gyűjteménye viszont olyan, mintha mondjuk az 1920-as évek flickr-albumaiban bogarászhatnánk: az archívum darabjai egytől egyig amatőr fotók.

"A Fortepan 30, vagy 40.000 fényképből áll, igazából sosem számoltuk meg, nem is fontos. Húsz éve kezdtünk fényképeket gyűjteni, vaktában, minden szokatlan részletre rácsodálkozva. Kicsit saját nemlétező emlékeinket kerestük a képeken, gondolom. A legfontosabb gyűjtőterületet – a szó fizikai értelmében – a budapesti lomtalanítások adták, pár száz (ezer?) kilométert biztos sétálgattunk, jórészt negatívokat keresve. Leicat, 6x6-ost, síkfilmet, üvegnegatívot, diát, bármit."
És mikor mindebből összegyűlt ezer meg ezer kép, a rendszerező munka is megkezdődött, hogy alig egy év alatt megszülessen a Fortepan. Mindezt miért?
"Ha valaki szeretné kirakni az elmúlt száz évet, képet keres egy történethez, cikkhez, vagy egyetemi munkához, szinte mindig sajtófotót, reklám-, vagy művészfotót használ. Az amatőr fotósok hagyatéka szinte ismeretlen, így aztán publikálni sincs mit. Mintha nem készültek volna családi képek milliószám, úton-útfélen, barátokról, rokonokról, időnként magáról a szerzőről, állványról, vagy tükörből. Néha árnyképként, kalapban állva egy árokparton, hátunk mögött a Nap. Mintha a XX. század csak nyílvános eseményekből állt volna: átadták, aláírták, eladták, megcsalták, letartóztatták, üdvözölték, eltemették. Ilyen képeket itt nemigen fognak találni."
Ha ilyeneket nem, akkor ugyan mit?

Ha érdekel, kattints: fortepan.hu
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...