Szeptember közepén a magyar munkaközösség meghívására ellátogatott könyvtárunkba Nyáry Krisztián kommunikációs szakember, könyvkiadó, író, irodalomtörténész, akit Pesztericz Dóri és Zámbó Zita kérdezett kortárs irodalomról, olvasásról, a mesterséges intelligencia és az irodalom kapcsolatáról – és még sok más témáról.
A beszélgetés végén alkalmunk nyílt dedikáltatni a szerzővel könyvtárunkban fellelhető műveit, ezeket ti is megtaláljátok a polcon!
A Tovább gomb mögött elolvashatjátok a beszámolót, amelyet Fülöp Katalin tanárnő, az esemény szervezője írt. A közölt fotókat Szebenyi-Brindza Boglárka készítette.
Egy tanév nem is indulhatna izgalmasabban, mint a kortárs irodalommal való találkozással. Szeptember közepén Nyáry Krisztián magyar kommunikációs szakember, könyvkiadó, író, irodalomtörténész volt gimnáziumunk vendége, akivel Pesztericz Dóri és Zámbó Zita beszélgetett. Először az olvasási szokásokról esett szó. Elhangzott, hogy hazánk a középmezőnyben van e téren; a felnőtt lakosság egy része éves szinten 30-50 könyvet is elolvas, ami azért nem rossz. Persze egy könyvkiadónak az egyik legfontosabb célja: növelni az olvasóközönség számát. Hogy lehetséges ez? Vannak sikerkönyvek, e tekintetben a könyvkiadás két modellje érvényesül. Az egyik a bestseller lista, mely nemzetközi trendek alapján születik, a másik az ún. back list, mely főleg szépirodalmi könyvek csoportja, s ezek szerzői az évek alatt klasszicizálódnak. Az olvasás iránti vágy felkeltésének hatékony módja a TikTok és a BookTok, hiszen ezeken a fórumokon a fiatalok ajánlanak könyveket egymásnak. De akár „…érdemes bemenni egy könyvesboltba”, ahol véletlenül megtetszett egy könyvborító. A kötelező olvasmányokról vendégünk azt mondta, hogy egy nemzet kultúrájához hozzátartozik bizonyos kulturális, művészeti örökség. Bár az is igaz, hogy egy regény kb. 70 évig szólítja meg az olvasót, utána már sokkal nehezebb kapcsolatot találni a befogadóval. Örömforrás kell, maradjon az olvasás, amihez nagyban hozzátartozik a kortárs irodalom. Szerencsére a magyartanárok alapvetően tudják, mit adjanak a tanítványaik kezébe, de a kronologikus irodalomtanítás problémát jelent. Jókai természetesen nehéz olvasmány a hosszú leírások miatt. Ahogy Nyáry Krisztián fogalmazott: „ő saját korának Netflixe és National Geographic-ja is volt egyben.” Hogy most mit kezdhetünk vele? Érdemes inkább a rövid prózáit, novelláit elővenni, melyek ma is élvezetet nyújthatnak.
A beszélgetés során szó esett az Így szerettek ők sorozatról is. Elhangzott, hogy ezek a történetek olvasást népszerűsítő írások, melyek nem pótolják az eredeti műveket, az irodalomtörténetet. A forrásul szolgáló levelekkel kapcsolatban Nyáry Krisztián azt mondta, hogy izgalmas, váltó pontra érkezett az írásos kommunikáció. Míg korábban a levelek tanúként szolgáltak egy-egy mű születésével kapcsolatban, most a szerzők a laptopjukon írnak… 50 év múlva vajon hogyan fogják rekonstruálni az életműveket? Arra a kérdésre, hogy vannak-e még klasszikus értelembe vett múzsák, vendégünk egyértelműen igennel felelt. Persze tisztázni kell, hogy kit nevezhetünk múzsának. Csinszka például sokak múzsája volt; a szerelmei, Ady, Babits és Márffy Ödön mellett hatással volt Móriczra és Rippl-Rónai Józsefre is. Az Itt kávéztak ők c. kötettel kapcsolatban a szerző a kávéház közösségi térként szolgáló funkciójáról beszélt, humorosan „kiterjesztett nappali”-nak, „felnőtt napközi”-nek nevezve őket.
A diáklányok rákérdeztek a mesterséges intelligencia és az irodalom viszonyára is. Az AI eszköz, lehetőség, ahogy az internet is az volt 30 évvel ezelőtt. Meg kell tanulnunk felelősen együtt élni vele. A kreativitás pedig nem fog eltűnni a világból, hiszen a mesterséges intelligencia a meglévő dolgokból merít. Anyanyelvünkön beszélünk vele, így tehát, aki ura a nyelvnek, az tudja majd jól használni, mert felértékelődnek a bölcsész képességek.
S hogy milyen ember Nyáry Krisztián? Olyan, aki szívesen emlékezik vissza a gimnáziumi éveire, a megtartó közösségre, ugyanazt a nyelvet beszélő társaira. Íróként szigorú főnöke kell, legyen magának, hiszen az írás is egy mesterség, ráadásul magányos mesterség. És persze az íráshoz szorosan hozzátartozik az olvasás, ahogy azt korábbi vendégeink, Szabó T. Anna és Grecsó Krisztián is említették. Jelenleg két könyvön dolgozik párhuzamosan, most leginkább az érdekli, kik vagyunk mi, magyarok. Új kötete a nemzeti identitáshoz kapcsolódik majd, példaként kiemelve a Balaton és az Alföld 19. században kialakult romantikus szépségét.
Köszönjük Nyáry Krisztiánnak ezt a rendhagyó irodalomórát, nyitott odafigyelését, kedvességét és humorát. Személyében egy nagyon széles látókörű irodalmárral találkozhattunk. A beszélgetést Fülöp Katalin tanárnő szervezte, a fotókat Szebenyi-Brindza Boglárka készítette.
Fülöp Katalin tanárnő beszámolóját az arpadgimnazium.hu-ról vettük át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése