Szeretem Rómát, az én Bakonyom ez: nagy könyvtárai a szabad gondolat védőbástyái. Falaikon megtörik a zagyva újság- és folyóirat-irodalom, biztos süllyesztők nyelik a fasiszta irományokat. A könyvtár: Európa az európaiaknak. Olvastam, hogy a gyárak nagy bombázások után tovább dolgoztak, de egy leégett igazgatósági iroda megállította az üzemet... A könyvtár az európai kultúra igazgatósági irodája. Milyen hamis meghatározás, hogy valami "elsüllyed a könyvtárban"! A fel-nem-írt, meg-nem-írt dolgok süllyednek el. A könyvtár az örök jelen. Scriptum est, ergo est!
Szeretem a könyvtárt, s büszke vagyok arra, hogy a keresett kötetet megtalálom az egymillió közt. Kicsit hasonlít ez a művelet a nagy orgonákon való játékra, kicsit olyan, mint amikor valaki egy milliós városban a neki rendelt asszonyt keresi - van sorsuk a könyveknek, van az olvasónak is: s minden attól függ, mikor találkoznak.
Szeretem a könyvek fölé hajló, az örök békében keresgélő tudósokat, ezeket a nagyon gazdag embereket. Van köztük - itt Rómában - olyan, akinek húsz- vagy harmincezer kötetnyi olvasottsága van. Van, aki ellenőrzi, hogy a szanszkrit szövegeket helyesen fordították-e ókínaira, van, aki egy papiruszfoszlány harminc betűjéből leolvas egy görög drámatöredéket - ezek az emberek segítenek helyesen értékelni az eseményeket.
A német ejtőernyősök sora után jót tesz megkapaszkodni abban, ami Rómában örök.
