Március 13-án 18 óra előtt már
javában gyülekeztek az öregdiákok az iskola termeiben és az aulában. A
visszajáró vendégek rutinosan haladtak a regisztrációs asztalhoz, többen
öregdiák igazolványukat is magukkal hozták. Az egykori osztálytársak, barátok
boldogan fogtak kezet, ölelték meg egymást, elkezdődtek a beszélgetések, és hamarosan
jól ismert zsongás töltötte be a teret. Szerencsére sok volt az ismerős arc, az
évről évre visszajáró öregdiák, és akadt olyan is, aki kifejezetten erre az
alkalomra jött haza Svédországból.
A találkozóra ezúttal is meglepetéssel
készültünk. A 2014-ben híres természettudósainkat, matematikusainkat bemutató
kiállítás folytatásaként idén a neves árpádos irodalomtudósok, nyelvészek, történészek,
régészek, jogtudósok, filozófusok, zenetudósok életművéből készítettünk
összeállítást. A nagyelőadóban berendezett kiállítás anyagának gerincét
tagadhatatlanul a legendás bölcsésztanárok életműve alkotta. A huszonnégy főből
tizenheten voltak bölcsészdoktorok, heten egyetemi tanárok, tízen a Magyar
Tudományos Akadémia tagjai, és szinte valamennyien tucatnyi könyv szerzői.
Vajon hány gimnázium dicsekedhet hasonlóval? A kiállításon szereplő hat öregdiák
munkássága igencsak méltó hozzájuk, van köztük három Széchenyi-díjas, három
Magyar Tudományos Akadémia és egy Szent István Akadémia tag, emellett hárman egyetemi
tanárok, továbbá mindannyian jelentős írói életművel is rendelkeznek.
A szép számban összegyűlt egykori
és mai diákok, tanárok az aulából átvonultak a nagyelőadóba, ahol Tellér Gyula Széchenyi-díjas
szociológus, író, műfordító, országgyűlési képviselő mesélt a régi diákévekről.
Mivel nehéz időszakban, 1946 és 1952 között tanult gimnáziumunkban, szólt az
50-es évek iskolai „szűk levegőjéről”, de megemlékezett a legendás tanárokról,
a diákélet számos felemelő, meghitt, sőt humoros pillanatáról is.
’Osztályidegen’ származása miatt nem tanulhatott tovább egyetemen, saját
erejéből mégis megszerezte azt a műveltséget, amitől meg akarták fosztani. Befejezésül
sok tevékenysége közül műfordítói munkájába nyerhettünk bepillantást.
A megnyitó az iskola kórusának
szereplésével folytatódott. Orosz Erzsébet énektanárnő megemlékezett gimnáziumunk
egykori diákjáról, a folklorista Vargyas Lajosról. Az ő népzenekutató törekvéseihez
illeszkedett a Siklós Csenge által énekelt népballada, illetve a kórus műsorszámai.
Ezután Kis Róbert igazgatóhelyettes úr megnyitotta a kiállítást.
A híres tudósok életrajzát
olvasgatva, könyveibe belelapozva sokan büszkén ismerték fel egykori tanárukat,
diáktársukat, és máris anekdotázni kezdtek róluk a közelben állóknak. Az
ismerősök pedig újra csoportokba verődtek, folytatták a régi történeteket és
újakat kezdtek. Egy estére megint együtt voltak az árpádosok, vagy ahogy az
idősebbek mondják az „árpádisták”.