Könyvtárunk állománya az idei tanév elején rögtön gazdagodott is néhány új kötettel. Ezekből szemezgetünk most, segítségül hívva a moly.hu ajánlóit.
Mohás Lívia: Önismereti napló lányoknak
Könyvnapló van a kezedben. Arra buzdít, hogy írd le a véleményedet. Miről? Mindenféléről. A világról. A gondolataidat is írd le!
Ha valakinek nincs olyan barátja, akinek MINDENT el tud mondani, akkor is lehetnek olyan időszakai, amikor csak önmagával akar társalogni. És akadnak olyan témái, amiket csakis önmagával szeretne megtárgyalni. Akkor ott van számára a napló. A napló: tulajdonképpen ő maga.
Ebben a könyvnaplóban egy felnőtt és egy gyerek beszélget. Minden rövid beszélgetésük után találsz néhány üres lapot. Ezen MINDJÁRT MEG IS KEZDHETED A NAPLÓÍRÁST! Rajzolhatsz is az üres lapokra. Beragaszthatod az adott hét emlékeit, mondjuk egy fényképet…, egy matricát…, egy autóbuszjegyet…, bármit, ami emlékeztet valamire.
Jó tűnődést és jó naplóírást!
Lázár Ervin: Csillagmajor
Lázár Ervin (1936) a mai magyar prózairodalom talán legeredetibb hangú elbeszélője, s ez a méltán megcsodált eredetiség valóban az „írói hang” varázslatos tulajdonsága, amivel az író „megénekli” a világát. Ebben a kötetében a valaha volt pusztát és embereit, ahol gyerekkorát töltötte. Lázár Ervin ugyanis a Tolna megyei Alsórácegrespusztán nevelkedett, ez volt az ő gyerekkorának az Édenkertje, s nem is titkolja, hogy a nagyvárosból, ahol évtizedek óta él, „állandó nosztalgia húz vissza falura, isten háta mögötti helyekre”. Ez az isten háta mögötti emberi világ volt az ő írói képzeletének a nevelője, s kincses emlékeiből táplálkozik ma is, mert ez ugyanolyan gazdag és kimeríthetetlen terepe a teljes fényű létezésnek, mint a metropolisok vagy a megalopolisok kavargó-nyüzsgő élete, s az ember, akinél – Szophoklész szerint – „nincs csudálatosabb”, szívének reményeivel és sorsának nyomorúságával ebben a valóságot írói látomásokkal és költészettel át- meg átszőtt „Csillagmajorban” ugyanúgy megmutatkozik, mint a világnak bármelyik más színterén.
Vargha Balázs: Játsszunk a szóval!
Ki ne szeretne játszani?
Mindenki, mert a játék érdekes, élvezetes és nem kötelező. Még azt is szívesen játsszuk, hogy tanulunk. A munka és a játék összefügg. És a tanulás is munka, de ha játékként fogjuk fel, nem érezzük nehéznek, fárasztónak és unalmasnak.
Ez a „Játsszunk…” sorozat célja. megismerni a nyelvet, irodalmat, számtant, muzsikát úgy, hogy a sok-sok érdekes játékon és példán keresztül betekintsünk szerkezetébe, szabályaiba, hagyományaiba és lehetőségeibe.
Vargha Balázs Játsszunk a szóval! című könyvében elénk állítja a szavak építőkockáit, és megmutatja, mi mindent lehet belőlük kirakni. megismerjük a szavak színét, hangulatát, a szójátékok fortélyait, a szavak összecsengésének tréfás trükkjeit és költői remekléseit.
Mindebben pedig nemcsak mint olvasók, hanem mint alkotó játékosok is részt vehetünk. A példák után ott találjuk a felszólítást: keress te is hasonlókat, folytasd a sort! Amit tudsz, írd oda azonnal a mellékelt papírlapra, amit nem, annak nézz utána, hogy jobban megismerd, megszeresd és helyesen használd a magyar nyelvet.
Jó játékot, jó szórakozást!
