Budapesten születtem, húszéves vagyok, az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanulok. Tizennégy éves korom óta írok verseket. Az elmúlt két évben megjelent három versem az ELTE BTK Főnix c. antológiájában, két versfordításom a Napút XVII. évfolyamának 2. számában; két további versemet pedig a Same Side és a Liget online publikálta.
Öregdiákunk, Török Panka (14. a) verseit mostanság már nem az iskolai alkotópályázatra érkezett pályamunkák között olvashatjuk... :-) Az Irodalmi Jelen Debüt című rovatában adott közre egy csokrot Panka verseiből, ezekből szemezgetünk most mi is. Gratulálunk!
VISSZAMERÜLÉS
Hagyom: kiűzzön a házból az éj,
tétován tükröződő lámpafény.
Cipőorr évődik a járdaszéllel,
kapucniba kapaszkodik a szél.
Hagyom, hadd fújja, hadd vigye,
tengerré változom, belém merülsz.
Hívlak, te mindig így kerülsz ide,
figyelem, hogy félsszé csendesülsz.
Lélegzetem a szürke esti füst,
delírium-udvara van a Holdnak,
bordáimmal tüdőmön – élő üst-
dobon – játsszanak siratót a holtak.
ŐSZBUROK
Az érintésnek nincs fénye,
csöndben kitapintalak,
füled formája, nyakad íve
egyetlen, elnyújtott pillanat.
Csizma fürdik pocsolya vizében,
elröpül fejem felől az ernyő,
dobol az eső a szemüvegen,
az idő most nem kétségbeejtő.
Ha menni kell tovább a hallgatag télbe,
magammal viszem e sárga őszöket.
SZELLŐ
Neked jól áll a tűnés-elmúlás,
jól áll a füst, mit fúj a szél.
Szemednek rebbenésében tudás,
jól áll szavaidnak az él.
Neked jól áll, ha kabátodra fagy,
arcodba csíp a légáram,
a hűvös tél és a nyári langy.
Szélcsendünk már nem derűs,
folytatnám szépen, de nem tudom.
Én a szellőt, mozgást koldulom,
belőled eltűnt a forró, a hűs.
Neked jól áll a tűnés-elmúlás,
jól áll a füst, mit fúj a szél.
Szélcsengő-dal, s a méla búgás;
örök szavaidban az él.
éhség
étvágytalanná válsz
a beléd ivódott keserűségtől
szavaid ízüket vesztik
elejted a kanalat
kicsordul belőle a teljesség
széthullsz apró darabokra
felismerés
könnyű kabátban indul útnak
mind akinek a moirák súgnak
fölötte összezárulnak a fellegek
az ég dörög hajába lődözi a fényeket
amikor visszatér kabátján moha nő
szemüvege repedt nyakán tarka sálidő.
Fotó: Irodalmi Jelen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése